1956 Oktober 23 Poem by Csongi Wasas

1956 Oktober 23

Harcoltunk hösiesen és bátran vakul
Hiába ontottunk annyi vért ártatlanul
A tulnyomo erö a Szovjet tankok ellen
Nem volt mit tenni hiába volt szellem

Hiába ömlött a piros vérünk a sárba
Másnap ismét ébredtünk újra leigázva
Hiába orditottunk lelkesedve hajrát
A nyugattól senki nem nyujtotta karját

Mondták az Amerikai pénzes bankárok
A hitünkért feláldozzuk az egész világot
Miért kiabáltok és ugráltok oly nagyon
Hiszen nekünk abbol nem lessz haszon

Hagytak minket elvérezni és meghalni
Amerika hangját hiába sovárogtuk hallani
Israel megmenekült s mi szarunk rátok
Ti csak pusztuljatok, ez egy Magyar átok

A történelem újra és újra megismétlödött
De mi nem tanulunk, találunk benne örömöt
Mi csak bután hisszük az emberi jóságot
Hogy talán végre egyszer megszünik ez átok

A Magyar név újra magasra lessz emelve
Ahogy Petöfi a nagy költönk azt elképzelte
Kapunk elismerést a sok jó találmányért
Hiszékeny vagyok de talán valaki megért

A hösi harcainkat bátran, büszkén dicsérve
A talpra Magyart harsogva újra énekelve
Magasan lengetjük a foghijjas zászlót
Eltörölve a gyülölt sarlót és kalapácsot

Talán volt értelme ennyi vért ontani
Az unokáinknak egy új életet teremteni
Hogy Ök az iga és az elnyomás helyett
Egy jobb, szabadabb életet élvezzenek