Távolság
Nyitott ajtókon nem kopog,
Nem zörget kitárt ablakon,
A távolság titokban oson,
Bekúszik egy rozsdás kulcslyukon.
Lassan szivárog, nem siet,
Baráti kezet nyújt és ígér,
Langyos harmat, majd egyre hűl,
Akár az első őszi dér.
Gyógyszer, vagy méreg, nem tudod,
Enyhet ad, ha otthon lenni fáj,
Mégsem az, aminek gondolod,
Mert boldog, aki végül hazatalál.
This poem has not been translated into any other language yet.
I would like to translate this poem