Distance 2 Poem by Judit Vázsonyi

Distance 2

Távolság

Nyitott ajtókon nem kopog,
Nem zörget kitárt ablakon,
A távolság titokban oson,
Bekúszik egy rozsdás kulcslyukon.

Lassan szivárog, nem siet,
Baráti kezet nyújt és ígér,
Langyos harmat, majd egyre hűl,
Akár az első őszi dér.

Gyógyszer, vagy méreg, nem tudod,
Enyhet ad, ha otthon lenni fáj,
Mégsem az, aminek gondolod,
Mert boldog, aki végül hazatalál.

COMMENTS OF THE POEM
READ THIS POEM IN OTHER LANGUAGES
Close
Error Success