A gyerek Poem by VLADIMIR KOPICL

A gyerek a szobában alszik, nem tud erről a századról. Mégis,
amikor felébred, kiissza a citromot és a vizet.
A citromszelet élettelen bolygóként úszik a víz felszínén:
holt, szeletelt, kifacsart, közben úgy felfrissíti a gyereket,
mint egy lehetséges apákról szóló jegyzék. Ezt senki sem látja,
senki sem olvassa, sem a könyvből, sem a szájról, mert a citrom
összerántja a szájat, a könyv pedig lezár egy évszázadot.

És miközben a víz folyik, a gyerek egyre nő.
Lépked és olvas, majd teljesen elhagyja a szobát,
miként a könyv tartalma, elolvasva,
örökre világgá illan. Mindemellett
az évszázadot is kifacsarták, kiszáradt, mint a bolygó,
közben valami friss sejlik fel, ahogy úszik a tudat szintjén.

Jelen van és majdnem világos, mint a visszatükröződés,
de valóságalap nélkül: a valóság bent alszik a szobában.