Zenészek az utcasarkon Poem by Jürgen Rooste

végül is mindannyian
zenészek vagyunk az utcasarkon
csak valakinek nagyobb a kalapja
tán nagyobb a szíve is
nagyobb...
végül az ocsmány napraforgók festenek minket
és nem fordítva
reggeli teáscsésze
levágja a saját fülét
de postázni nincs hol
zárva a posta
majd a facebookra tölti fel a képet
végül is mindannyian
zenészek vagyunk az utcasarkon
fellinik vesznek minket a világ biztonsági kamerái mögött
a biztonsági őr könnycseppet hullajt, szent olajat
és áment mond
az ocsmány napraforgókelhagyott szerető sírását sírják
a sírkövön ez áll: az élet csodás
írd ki a facebookra!