[Mintha kis golyó a dobban] Poem by Valzhyna Mort

Mintha kis golyó a dobban
lennék, s a világ forog,
megy ám, egyre jobban:
cigánykerék,
sebes foxtrott -
bedrótozva, s valaki hirdeti:
внимание: выпал шар1
de mintha csak mások esnének ki,
s az örökkévalóság

míg hűségében egy megszállott -
ó, sose szabadulok! -
csak ikszeli, ikszeli számom,
kész aranyér, oly konok,

s csak követi veszett szemével
hogy cikáznak a golyók
mint a hóvihar, ahogy fehéren
az ablakban forog,

s a szenilitásig szeretném
amíg forogni hagyják dobom -
hadd, hadd legyek most én a szerencsés
tulajdon ólomhúgom,

s ki innen - a szabadba! - váratlan,
színezüstben, szállva,
pörögve,
s valaki elvarázsoltan
szívét nekem kitárná
és átöltöztetne csupa vörösbe.