Világom Poem by Attila Pál

Elveszve szabadon
Mint fa csendben állok
Isten akarja kívánom
Jöjjön el hozzám a nyáron

Mindenhova egyedül járok
Szerelmeim hamvadt lángok
Nem is én vagyok klónt láttok
Szépsége fog csak e világon

Szívemhez ő majd utat talál
Riadtan lesem minden szavát
Ha mégis könnyen továbbáll
Véget ér nyomban az én világom

Istenem kezedben sorsom
Érzelmeim megmutatom
Szívét ugye megkaphatom
Síromból ő végre kirántson