Zongora Poem by Pavol Janik

Zongora

Ha majd mindenkinek lesz kulcsa
ugyanahhoz a szobához,
második emeletre
költöztetjük a kertet.

Elvétve átjövök oda személyesen.
Tisztán
és gondozottan borotválva
házi hangversenyeket hallgatni.

Biztosan átjövök,
esetlenül, mint egy zongora,
és mindig pont úgy hangolva, mint ő.

Répás Norbert

COMMENTS OF THE POEM
READ THIS POEM IN OTHER LANGUAGES
Pavol Janik

Pavol Janik

Bratislava
Close
Error Success