ÉVENTE EGYSZER. ORSZÁGÚT Poem by RIMVYDAS STANKEVIČIUS

<pre>

Mama tudom hogy eljössz
ma éjjel
nyitva ajtóm
a lámpa ég arcomba
hajol hegyes
pofája

Az országút azért fut
hogy csak te gyere rajta
csak te megjöhessél
mielőtt a kakas szól
dér csípte
lábbal

Az ujjaid a kínhoz
szolgának elszegődött
hóujjaid az ágyat vetők az ingem
gombjával bíbelődők
hallom amint az ablak-
párkányon már dobolnak

Várakozásban égek
gyere trágyázzuk szóval
termőre ezt a csendet

Miért, fiam, miért?
Mi ütött a fejedbe?

Én ütődtem, mama.


</pre>