A Dunánál Poem by Antoine Cassar

Talán Budapest ég. Tal vez se iluminaron
de poniente las calles. Perhaps the crats who freed her
now besiege her with colour, b'rebbiegħa dejjem ġdida...
Ah, дорогой товарищ ! Vigyázz - egy, kettő, három,

Semmi. Mennyi? Jobb áron: peasant blood by the gallon,
húzni, tolni, öffnen, schliessen, west to east and back, ida
y vuelta, cual muelle en manos de un niño fratricida…
És a Duna csak folyt, like the river of Charon.

O tempora, o mores! La ciudad de las flores
vendió su alma al dólar, her charm for neon furniture;

thus I, tourist of tongues, catador de amores,
bête en quête de beauté, verssorok őrült koldusa,

minn tarf il-pont imkisser inbul biex nara ddub
my tingling western shame in the kidney-brown Danube.