Szó Poem by Nastasimir Franovic

Szó

egy dalban
Összegyömöszölném a világot
az enyémhez hasonlóan fogant
Úgy nézek rá, mint egy mezítlábas gyerekre.
keresve egy szót a dalomhoz
és megosztanám ezt a dalt
egy mosollyal
Írok és keresem a szavakat
hogy mosolyt csaljak elő
a sötétséget, hogy kibontakozzon
hogy ösvényt véssek a hóba
a jövő dalaihoz
Találtam helyet az új szavaknak
Nincs szükségem a napsugarakra.
sem a hold nyomára
sokszor megismétlődnek.
Nem találom a szavakat
az igaziakat, amiket keresek.
szavakat, mint a hegyi forrás vize.
izzadságcseppek egy keményen dolgozó homlokáról.
egy durván bőrkemény kéz markolata.
szavak egy békés, igaz ember álmából.
egy dal, mint egy anya altatódala.
az egyetlen dal, amit mindig írok
büszkén kell felolvasni
és én nyögök a félelem szorításában.
Félek tőle.
Suttogva olvasom
mintha nem az enyém lenne.
és suttogva
ezt a szót
és az egész világ
a dalba rejtve
...ordítania kell...
mint egy megduzzadt folyó