Hitvestársak a billentyűzetnél (a közelségtől való félelem) Poem by ANA RISTOVIĆ

Ugyanabban a hálószobában fogunk ülni,
ki-ki szóltan a maga asztalánál,
és ki-ki a másikának
előbb terjengős, majd igen kusza
leveleket küldöz az interneten.

A végén még ennyit sem, hanem csak
alurla betűzött kérdéseket:
Volna kedved kávéra, teára, csókra
vagy a semmire?

Izzanak és zúgnak majd a monitorok
az emlékek feleslegétől, amit
a zajos, korai házassák történetének
folyosójan leraktunk.

Egész testünkkel lenyomatot hagynuk
a fehér üvegen, mint valaha hóban,
millió gigabájtnyi súlyú bukott angyalokat,
akik alatt még a legszilárdabb rendszer is összerogy.

Bármi marad is hátra, komor lesz,
akár a guillotine nyílása.

Ami csak megszólal:
az asztal, a szék, a hamutartó, a padló,
egyik a másik szavába vágva
hajdani közelségünknek csupán
alakját veszi kölcsön.