Nyelv, én sünöm Poem by ANA RISTOVIĆ

A ljubljanai taxisofőrök fogadnak rá,
hogy ukrán vagyok.

Jó napot! -omra
Jó éjszakát! kívánnak -
szlovén nyelvem déli vagy keleti zamatú,
könnyű préda.

A belgrádiak azt gondolják,
hogy Užice vidékéről jövök.
Hangzóim úgy nyúlnak, allítják, mint az aszály előtti Morava.

De az autöbuszállomás körül,
ahová fáradtan az úttól megérkezem,
azt mondják, a ty-m nem olyan lágy, mint az övék,
szlovén vagyok, nyilván -
és mert így többet nyomok a latba,
a taxióra mind hevesebben pörög.

És azt kérdezgetik, melyik cég
futtajta karcsú testem, forró fejem,
kié a kis koffer a térden, és kié
az alatta levő rövid szoknya,
a bohém rendeltetésű lebuj?

Kié a kapocs helyett szandálra tűzött, kemény dzs,
és kié a név két hangos a-ja,
és hurok a kezem és nyakam körül?

És kérdezősköndek, nem tudva:
a nyelvem gyorsabb nálam is,
sün-maratonfutó 500 kilométeren,
amelynek a tüskéi befelé nőnek.

Mint az összeesküvők feleúton,
a vámszabad övezetben találkozunk:
miénk a néma erdő, a süket kor,
ahol őt karomban melengethetem.

Egymásra vagyunk utalva:
a nyelvtani forradalmat szót se szólva éljükt át,
én mint az újonnan fellelt kettősség örömét,
ő mint a fekete imperfectumtól való rettegést.